„Számomra A revizor egzisztencialista darab”

Fehér Balázs Benő, 2014-ben végzett a Színház és Filmművészeti Egyetem színész szakán, Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályában. Érdeklődése hamar a rendezés felé fordult, már az Egyetemen adaptálta Fekete Ádám dramaturggal közösen a Bűn és bűnhődést. Mások mellett megrendezte Csehov Sirályát az Átriumban, Lessing, Emilia Galotti című darabját a Katona József Színházban. Az alapos elemzéseiről és káprázatos fantáziájáról ismert alkotóval következő bemutatója apropóján beszélgettünk: január 8-án a tatabányai Jászai Mari Színházban állítja színpadra Gogol A revizor című komédiáját.

 

Mindenkinek mást jelent az orosz klasszikus irodalom szinte kimeríthetetlen kincsestára, Ön már a Színművészeti Egyetemen F. M. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéből írta a szakdolgozatát. Mi fogta meg leginkább az orosz irodalom óriásának műveiben?
F. B. B.: Bonyolult, szenvedéllyel teli emberekről ír, akiket ismer és szeret. Szélsőséges helyzetekbe hozza a karaktereit, és pontosan ábrázolja őket. Egyszerre romantikus és realista.

 

Január 8-án lesz a bemutatója Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című művének, amit Ön rendezett. Gogol műveiről mit gondol?
F. B. B.: Dosztojevszkijjel ellentétben nem szereti a karaktereit. Különös pontossággal átlátja gyarlóságaikat és kegyetlen humorral leleplezi azokat. Kiábrándult, cinikus és éleslátó. Nagyon sokoldalú író, sok műfajban alkotott érvényesen. A korai elbeszélései éppanyira izgalmasak, mint a drámái, vagy a Holt lelkek.

 

Ön választotta A revizort vagy a színház kérte fel?
F. B. B.: Nem választottam volna magamtól. Felszínesen olvastam el, és unalmasnak tűnt, aztán ahogy elkezdtem foglalkozni vele, egyre több rétegét értettem meg, és elkezdtem lelkesedni. Elkezdtek érdekelni a figurák, megszerettem a humorát, és nagyon örülök, hogy megrendeztem.

 

Számos feldolgozását ismerjük a darabnak, de nagy tétekben mernék fogadni, hogy Ön a már ismert értelmezésektől távol tartotta magát.
F. B. B.: Ez a darab csábítja az embert, hogy politikai komédiát csináljon belőle, hiszen a korrupcióról is szól. Miközben dolgoztunk rajta, nekünk is sok aktuálpolitikai analógia jutott eszünkbe, de azt éreztem, hogy az eltakarhatja a darab mélyebb rétegeit. Jobban érdekelt a szereplők hiúsága. A hatalom a pénz és a hírnév bermuda háromszögében élik az életüket, mert nem rendelkeznek valós értékrenddel. Kizárólag az érdekeik határozzák meg a viszonyaikat, és nagyon kisstílüek. A nyomasztó az, hogy hatalmon vannak, és minden és mindenki tőlük függ. Most olyan helyzetbe kerülnek, amikor ők függnek mástól, és minden ravaszságuk ellenére, pont mert görcsösen ragaszkodnak a megszerzett javakhoz és mert félnek, hogy elveszthetik azokat, kiszolgáltatottak és hülyék lesznek.

 

Milyen díszletbe helyezték a történetet?
F. B. B.: Egy felnagyított légypapír a díszlet. Ragad. Devich Botond díszlettervezővel érzékileg akartuk megfogni a darab lényegét, és közben egy olyan közeget létrehozni, ami fizikailag is segíti a bohózati helyzeteket. A mocsáron, a lápon, valami posványon keresztül jutottunk el a légypapírhoz. Rászáll egy rovar, mert vonzza a színe és az illata, aztán nem tud lekerülni róla, talán fel sem ismeri, hogy haldoklik, aztán szörnyű kínok között elpusztul.

 

A darab szövegének születése is szót érdemel, Szilágyi Ákos fordítását használták, amit Ön átírt, miért volt rá szükség?
F. B. B.: Szilágyi Ákos lefordította a darabot negyven éve, a fellelhető fordítások közül ez tűnt a legpontosabbnak. A többi fordítás vagy konkrét rendezői koncepcióra készült, vagy nagyon régies nyelven íródott. Ákos a felkérésünkre újrafordította a darabot. Azt kértük, hogy a lehető legpontosabban adja át Gogol nyelvét. Közben összeraktuk a koncepciót, és elkezdtem pár jelenetet átírni már a koncepció szellemében. Nagyon élveztem ezt a munkát, és Gábor Sári, a dramaturg is bátorított, kritizálta, ha valami félrement. Végül átírtam az egészet, de főleg nyelvileg változott, dramaturgiailag keveset.

 

Milyen befejezéssel bocsátják útjukra a nézőket?
F. B. B.: Az kiderül január 8-án, Tatabányán a Jászai Mari Színházban.

 

Vendégként rendezett Tatabányán, milyen volt a munka a társulattal?
F. B. B.: Mindenkinek kihívást jelentett a díszlet, mert ragad, és nincsen vízszintes pontja. Nem minden társulat tekintette volna ezt a körülményt izgalmas kihívásnak. Szerencsére a társulat nyitott volt erre az ötletre, habár a főpróbahétre minden izületük fájt. Külön külön is izgalmas színészek, és remekül dolgoznak együtt. Jó volt velük.

  

 

Interjú: Pavlovics Ágota

Az interjú eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg.